Kásler Miklós parancsára tucatjával ebrudalták ki a betegeket a kórházakból. Hány embert érintett a szakmaiatlan és kegyetlen intézkedés? Megmondjuk!
Szél Bernadett ígéretet tett, be is tartotta: Megszerezte az ágyfelszabadítások adatait a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK).
Számokkal bizonyítható, hogy helyi szinten nem csupán az ágyak 2%-ról volt szó.
Március 30-án a krónikus osztályok kétharmadában 58 %-nál kevesebb volt a szabad ágy. Ötödükben 80%-os, vagy afölötti volt a foglaltság. Itt dől meg a már előbb említett 2%, március 30. után jóval több beteget kellett hazaküldeni.
1 hónap leforgása alatt (március 14-től április 19-ig) 19 165 ágy vált szabaddá országosan.
A különbség a megyei aktív fekvőbeteg-szakellátásban is jól megmutatkozik:
Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház:
- Március 14-én 424 ágy volt foglalt (63%). Április 19-re ez 161-re (22%) módosult.
Berettyóújfalu, Gróf Tisza István Kórház:
- 173-ról (56%) egy hónap alatt 126-ra (41%) csökkent a foglalt ágyak száma.
Debreceni Egyetem Klinikai Központ:
- Március közepén 607 (39%) ágyat foglaltak a betegek, áprilisban már csak 399-et (25%).
Megyei szinten tehát az aktív fekvőbeteg-szakellátásban 518 ágyat ürítettek ki.
A számok tartalmazzák azokat a betegeket is, akik gyógyultan, önszántukból hagyták el a kórházakat, azonban jelentős részüknek az ágyfelszabadító akció miatt kellett távozniuk. Mindez Kásler hibája, aki a következményekkel és az emberi életekkel nem törődve adta ki az ukázt. Ahogy Szél Bernadett írja:
Az egészségügy leállítása és a kórházkiürítés szakmaiatlanul és embertelenül zajlott, a kormány pedig sorsára hagyott sok-sok beteg, ellátásra, kezelésre szoruló, vagy műtétre váró embert.